Helló mindenki! Meghoztam a második fejezetet; ezúttal gyorsan, de nem ígérhetem, hogy mindig ilyen időközönként lesz friss. Ebben a fejezetben követhetjük, ahogyan Samantha még közelebb kerül a szobatársaihoz, de erről kicsivel később.
Bizonyos fejezetekhez, mint ahogy ehhez is, képeket fogok hozzáadni. Ezek a képek nem arra szolgálnak, hogy mindenki így képzelje el a dolgokat, csak körvonalazni szeretném azt, amit én látok magam előtt, amikor ezekről a személyekről ,vagy éppen tárgyakról leírást készítek.
Szívesen olvasnék véleményeket, tehát megkérek minden kedves olvasót, hogy "hagyjon nyomot" a megjegyzéseknél, ha tetszett, vagy ha nem.
Erősödik a kapocs
Ígéretemhez hű maradtam.Nehezemre esett nem odamondogatni Henriettnek és elviselni, ahogy az igazgatónő helyeslő mosolygás kíséretében ilyeneket mond, hogy „látja Mrs. Jetson, maga is tud jó lenni” és, hogy „Még a végén maga lesz az iskolánk mintadiákja”.De nem hagyhattam cserben a lányokat. Nagyon várták már ezt a szombatot és én többszörös jósági fogadalmat tettem.
Végül is, megérte. Kiderült, hogy az igazgatónő kisegítődiákjai ezen a hétvégén nem mehetnek ki a városba, mert valamilyen tervezésekben kell segíteniük. Az igazgatónő, a múlt heti „jóságrohamomat” a megjavulás kezdetének vette és nyugodt szívvel engedett el, az ő angyalkái kíséretében.
A város kicsi volt. Az utcák szűkek és elég piszkosak, de Henriett mentesek.
-Hová megyünk először?
-Én úgy gondoltam, hogy benézhetnénk Bobby rongyászába, tavaly is ott találtam egy pár csodaszép kesztyűt!- Javasolta Leila
-Rendben, de azután muszáj elmennünk Joehoz is!-kapcsolódott be Jesline
-Lányok.....én oda megyek, ahova ti szeretnétek ,de előbb áruljátok már el, hogy ezek milyen ruhaüzletek? Vannak itt egyedi tervezések?
-Nyugi Sam, ha akarsz sem találsz még egy olyant, erről biztosítalak!-nyugtatott Beth
-Tudod, ez a turkálók előnye-vetette oda Jesline
-Turkáló?
-Igen. Tudod, ahova az emberek a megunt cuccaikat viszik...
-Ne nézz hülyének, Jesline! Tudom, hogy mi az a turkáló. De mégis, hogyan akartok ti turkálóban estélyit találni?
-Tudod, nem mindenki apucija és anyucija olyan gazdag hogy minden szombat estére új ruhát vehessen. Ezért a többség hamar eltanulta, hogyan kell jól turkálni
-Vagy úgy.....akkor...menjünk...De, csak hogy tisztázzuk. Nem kapok minden szombat estére új ruhát.
-Rendben, tudom.Bocs-Mondta Jesline és úgy tűnt, tényleg sajnálja
A turkálók nem kínáltak túl sok lehetőséggel, de legalább így felvillanthattam a lányok előtt varrónői tehetségem.Bethel megvetettem egy halványkék pánt nélküli toppot, ami lötyögött rajta, de megígértem, hogy méretre igazítom. Leila tanácsomra egy narancssárga tüllszoknyát vett és egy gyönyörű sálat.Jesline pedig egy fekete ruhát választott és még egy pár cipőt is talált hozzá. Aztán, amikor már indulni készültünk, megpillantottuk az üzlet és minden bizonnyal az eladó büszkeségét: egy gyönyörű vörös kisestélyit, ejtett vállakkal, finom gyöngyhímzéssel, mellette egy pár kesztyű.
-Oáááuu.-szólaltunk meg egyszerre, mintha csak varázsütésre nyílt volna a szánk.
-Próbáld fel, Samantha-Mondta Jesline. Ő tudott leghamarabb felocsúdni.
-Igen! Mind a hármunknak segítettél ruhát választani és magadra nem is gondoltál.-mondta Beth
-Megérdemled, hogy a tied legyen-mondta Leila is magához térve a kábulatból
Az öltözőfülkéhez rohantunk a ruhával.A cipzár gond nélkül csúszott fel és a vörös szatén anyag úgy simult a testemre, mintha oda lett volna tervezve.A lányok szeme elkerekedett. Az ámulattól nem tudtak megszólalni.
-Csodásan festesz!-Mondta Beth.Megvettük a ruhát és mentünk.Hálás voltam a lányoknak, hogy szívesen átengedték nekem a ruhát.Nem feleltek a kérdésre, hogy mégis hová megyünk? Pár saroknyi gyalogolás után egy fodrászszalon előtt kötöttünk ki. Addig nem is figyeltem fel rá, hogy két barátnőm is frufrut visel (bár Jesline általában kicsatolta) míg Leila be nem ült a fodrász székébe és nem kért egy kis igazítást.Amerikában ekkor a csupasz homlok hódított és nem is gondoltam frufruvágásra, amíg a lányok nem kezdtek el rábeszélni.
-Na, gyere már, jól fog állni- biztatott Jesline
-Őrült jól fogsz kinézni!-mondta Beth
-Nem is tudom...-szerettem a hajamat. A hátam közepéig ért, sötétbarna volt, ami jól láttatta koromfekete szemeimet.-Leila, neked mi a véleményed?
-Vágasd le!-felelt egyszerűen és tárgyilagosan az a valaki, akinek épp a leghosszabb haja volt közülünk.Leila haja egészen a derekáig ért.Beth sem panaszkodhatott, fürtös göndör haja (amit gyakran hordott kivasalva) a válláig ért. Egyedül Jesline volt rövidebb hajú közülünk, az övé alig érte el a nyaka alját.Gondolkodóba estem. Végül is, mit veszíthetek?!
-Rendben van!-fél órai ollócsattogtatás után a fodrász végre azt mondta, hogy elkészült az „új kisasszony”. Valóban új volt. És szokatlan. A hajam most kb. tíz centivel ért a kulcscsontom alá és frufrum volt.Frufrum! Nekem! A lányok csak azt bizonygatták ,hogy egyszerűen remek.
A busz indulásáig volt még egy óránk, így beültünk a közeli pizzázóba és rengeteget nevettünk. Nem is lennék Samantha, ha nem kellett volna felugrálnunk a mozgó buszra, ami nem várhat ránk az örökkévalóságig. De szerencsére elértük. Lett is volna csetepaté Mrs Betahny irodájában.
 |
| így képzelem Samantha estélyi ruháját |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése